Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dimenziók

2009.02.20

 

Kép

 

Dimenziók: A különböző tudatfokok eltérő rezgésszintű, formákkal bíró vagy forma nélküli birodalmai.

 

 
Első dimenzió: A tudatosság tárolására alkalmas, de saját tudatuktól megfosztott, ezért öntudatlan, tiszta ásványok birodalma.

 

Második dimenzió: Alacsonyabb asztrális régió, ahol a tudatossággal rendelkező lények abban a hiszemben élnek, hogy csak ők léteznek és semmi más, megfeledkeztek a szellemről, lélektelenek, és teljesen elmerültek önmagukban. Ugyanitt élnek bizonyos elementális lények, akik önálló tudattal nem rendelkeznek, csupán azzal, amit egy külső hatalom beléjük írt. Általában ezzel a területtel azonosítják az Alvilágot, amit a buddhizmusban bardóknak, a nyugati kereszténységben pedig a Pokol bugyrainak neveznek. Ez minden növényfaj birodalma.

 

Harmadik dimenzió: A fizikai világ és a hozzá tartozó asztrális síkok, melyek lineáris tér- és időalapú valóságban gyökereznek. Ebben a régióban az elérhető maximális rezgésszám a másodpercenkénti 9000. Ebben a birodalomban élnek az emberi tudattal rendelkező lények.

 

Negyedik dimenzió: Az itt élő lények megőrzik érzelmeiket és érzelmeiken alapuló gondolataikat. Ebben a dimenzióban sötét és fényes ellentétpárokat találunk. A fény birodalmai "fényvárosokból" állnak, melyekben a másodpercenkénti 9000 és 12000 közötti rezgésszámot elért lények élnek. Ez a Krisztus-tudatban a felemelkedést követő első állomás. Sok szellemi vezető, angyali lény és felemelkedett mester innen inspirálja impulzusaival a harmadik dimenzió szellemi fejlődésre fogékony emberiségét. Az embereket azonban ugyanezen régió sötét asztrállényei is befolyásolni igyekeznek, mégpedig azáltal, hogy ráhangolódnak az alacsonyabb rezgésszintű asztrális birodalmak negatív gondolatformáira, vétkeire, elfojtott érzelmeire, az emberek árnyékszemélyiségének sérült vagy figyelmen kívül hagyott területeire, és azokat felszínre hozzák, irányításuk alá rendelik, és fájdalmakkal, félelmekkel vagy más sötét, ostoba energiákkal táplálják őket. Amennyiben pozitív gondolatok, érzelmek és tettek, valamint árnyékszemélyiségük karmikus késztetéseinek átalakítása révén sikerül az embereknek növelniük rezgésszintjüket, elkezdenek inkább a negyedik dimenzió fényes impulzusai iránt vonzódni, s ezáltal fokozatosan felszabadulnak a sötét oldal irányítása alól, az élősködő lények pedig leválnak róluk. Ennek a térségnek a sötét oldala ad otthont továbbá a rémálmoknak és az asztrális visszaéléseknek.

 

Ötödik dimenzió: Ebben a dimenzióban még mindig beszélhetünk a fény és a sötét szembenállásáról. Az itt élő lények megőrzik harmadik és negyedik dimenzióból hozott éteri formájukat, de azokat tovább finomítják, és módjukban áll szabadon, akaratlagosan alakítani azokat. Ennek a térségnek a fényes oldalán található az egyéni embereket vezető szellemiségek legtöbbje, a szolgáló angyalok, sok felemelkedett mester, a Nagy Fehér Testvériség tagjai, itt működnek a középfokú beavatási iskolák, a karmikus tanács, a Mindenen Átvilágító Dévák és az őrangyalok. Ebben és az e fölötti dimenziókban már nincs értelme másodpercenkénti rezgésszámokról beszélni, hiszen itt már túl vagyunk a tér és az idő korlátain, bár az itt élő lények akaratuk szerint képesek visszanyúlni a téridő valóságaiba. Ebben a dimenzióban találjuk a Krisztus- és Buddha-tudatot elért lényeket közvetlenül azután, hogy korábbi inkarnációikat végigtekintették, felemelkedtek és áthaladtak a negyedik dimenzió fényvárosain. Ebben a dimenzióban éljük át repüléses, gyógyulásos álmainkat, itt szerzünk magasabb ismereteket. Az alacsonyabb szinteken élő emberiség álomban teremtett világaihoz viszonyítva ezt a dimenziót tekinthetjük kauzálsíknak is. Az emberek ugyanis itt álmodják bele életüket a téridő valóságába, majd felébredve tulajdonképpen ezen álmaikat élik meg. Itt tehetünk szert tudatos álomra, itt zajlanak a fehér mágia szertartásai. E dimenzió sötét oldala ugyanakkor a fekete mágusokat szolgálja, irányítja. Léteznek itt bukott angyalok, a sötét oldal mesterei, fekete varázslók és az alacsonyabb asztrális régiók, a különböző pokoli bugyrok urai egyaránt. Ha valaki nagy pszichikai erőt fejleszt ki magában, és képes mások tudatát befolyásolni anélkül, hogy eközben morálisan is előrelépne, megnyitná szívcsakráját, és törekedne a szellemi egység megvalósítására, akkor ebből a régióból irányítják őt, álmában ide látogat el, és földi élete végeztével ide tér meg.

 

Hatodik dimenzió: Ez a birodalom a Legfelsőbb Tanács székhelye, itt működnek a Földdel érintkező arkangyalok, itt székel a Vének Tanácsa, és innen kezdve beszélhetünk kollektív tudatról. Ettől a szinttől fölfelé már kizárólagosan csak Fényt találunk. Ebben a birodalomban őrződik a valamilyen okból széthasadt lelkek kollektív tudata. Magyarán, ha egy lélek földi megtestesülését követően úgy határoz, hogy két vagy több részre oszlik, függetlenül attól, hogy ez a döntése fájdalomból vagy a sokféleség megtapasztalásának vágyából született, a hatodik dimenzióban részei akkor is megmaradnak ugyanazon Magasabb Én irányítása alatt, egészen addig, míg a lélekrészek újra egy testben nem egyesülnek majd. Ez a birodalom az, ahonnan Magasabb Énünk lelkünkkel és szellemünkkel kommunikál, innen adja tudtunkra magasabb céljainkat, közli velünk életünk értelmét. Az ezen a szinten élő lények bizonyos célok szolgálata érdekében képesek ugyan emberi formát kivetíteni maguknak, de egyébiránt tiszta mértani formákból tevődnek össze - ebben a dimenzióban már ez mondható általánosnak. A Teremtésben ezen a szinten öltenek geometrikus alakot a gondolatok, színek és hangok, itt tesznek szert numerológiai jelentésükre. Ha ezen szint lényei kommunikálni szeretnének egymással, egyszerűen összevegyítik egymással energiaterüket és tudatukat. Ezáltal egy egyedi mintázat jön létre, amelyben a résztvevők megtapasztalják a másik lényegi természetét, és felmérik, milyen ajándékokkal szolgálhatnak egymásnak. Tudnak egymásról anélkül, hogy azt éreznék, hogy a másikká váltak. Ebben a dimenzióban találjuk a Melkizédek-tudatot.

 

Hetedik dimenzió: Az isteni hangok és összhangzatok birodalma ez. Ezen a szinten önnön lényegét minden lény - egyén vagy csoport - harmóniákban juttatja kifejezésre. Ez már a formátlanság birodalma, formát ölteni ettől kezdve csak dimenzióváltással - lelépéssel, lerezgéssel - lehet. Mintázatuk a hangokból áll össze, de homályos színfolt- és mozdulatáramlások is megfigyelhetők. Az egyetlen formaszerű megnyilvánulásuk a különböző spirálképződmények. Amikor az itt lakozó lények kommunikálni szeretnének egymással, egyszerűen "összehangolódnak" - belekeverednek egymás hangjaiba, színeibe, és egy új mintázatot hoznak létre. Ettől a tapasztalattól tudatuk energetizálódik, és teljesen megértik egymást. A másik felfogását segíti az az itt érvényesülő alapelv, miszerint "az egész nagyobb, mint a részek összege2. Ez a kollektív tudat következő szintje, amikor a lények más lelkekkel és önmaguk különböző alkotóelemeivel, részeivel is azonosulnak. E dimenzió lényei minden tapasztalatukat tiszta hangokká alakítják, maguk is különböző hullámhosszúságokként nyilvánulnak meg, és áramlási mintákat hoznak létre. A hetedik dimenziótól lefelé ezek a hangrezgések szolgálnak az egyedüli közös nyelvként, kommunikációs eszközként. Ez a dimenzió a tiszta Melkizédek-tudat birodalma, amint az ötödik dimenzió a Krisztus-tudatnak ad otthont. Az ugyanazon szellemből lefűződött, egy családba tartozó lelkek ebben a dimenzióban képesek egy lénynek érzékelni magukat, mindamellett egyedi vonásaikat is képesek megőrizni.

 

Kép

 

Nyolcadik dimenzió: A tiszta színek és áramlási minták birodalma ez. Ennek a dimenziónak a lényei olyan öntudatos létezők, akik színeket, fényeket és mozdulatokat sugároznak ki magukból. Egymás közti kommunikációjuk leginkább együttesen átélt élményhez hasonlítható, ahol már egyik fél sem érzékeli a különbséget önmaga és a másik között. Ezt a birodalmat az egység szeretete és a határtalan közösségtudat hatja át. Mivel hangok hiányában az egyéni hangadásra itt már nincs lehetőség, ez a dimenzió az űr birodalma is, azé az ürességgé, amely a maga igazi célja szerint a teljesség és az egyediség -amely mint belső lényegi mag megélését teszi lehetővé, illetve mélyíti el. Ha valaki mentes minden félelemtől, ebben a dimenzióban vigasztalást találhat, mély megnyugvásra lelhet.

 

Kilencedik dimenzió: Ez a Laoesh Shekinah, a Szent Tűzoszlop, avagy a Fény Oszlopának forráspontja. Ez az utolsó dimenzió, ahol egy fénylény még képes a világszellemtől elkülönülten megtapasztalni önnön tudatát, de akarata már annak mindent átfogó kollektív tudatát is élheti. Az egyetlen forma, ami itt még megtalálható, az az oszlop, vagyis különösen finom, párhuzamos fényszálak. Mintha minden kristályfehér fényben tündökölne, de mégis kibomlanak a szivárvány színei, mert az itt lakozó lények színeket sugároznak ki magukból a nyolcadik dimenzióba. Ez a Metatron-tudatosság székhelye. Egyszer magam is átélhettem ezt a birodalmat -magamon kívül csupán éteri kristályokat tudtam megkülönböztetni. A szobában, ahol eközben a testem feküdt, az asztalon kvarckristályok hevertek, és én hirtelen azt vettem észre, hogy a kristályokat még mindig rajtam kívülálló létezőkként érzékelem annak ellenére, hogy a szoba bútori és a szobában tartózkodók tudata teljesen összeolvadt velem. Mint később tudtomra adták, ez az utolsó dimenzió, ahová az emberi tudat képes felhatolni anélkül, hogy fizikai teste el ne párologna.

 

Tizedik dimenzió: Erről a dimenzióról csupán annyit mondtak nekem, hogy az eredetileg egy szellemből összefűződött lelkek ideérkezve teljesen egy tudatosságban összeolvadva élik meg magukat, és végleg elveszítik egyéni tudatukat. Ezen a ponton túl már nem mutattak nekem többet, illetve annyit árultak még el, hogy a tizenharmadik dimenzió az Egy-ség tökéletes megvalósításának végállomása, ahol az Én beleolvad a Vagyok Aki Vagyokba, és többé nem ismeri az elkülönültséget.

 

                

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.