Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kristályok

2009.02.17
 
 
Kép
A kristályok, drágakövek évezredeken keresztül tárolják a Földből, illetve a kozmoszból származó finomenergiákat, rezgéseket. Erőteljes energiaforrások, csodálatos szerkezetük, fizikai és energetikai formájuk segítségével képesek elnyelni, visszaverni és kisugározni a fényt, s egyben növelik az életenergia áramlását az ember fizikai és finomtesteiben. A kristályok a test energiáira ható rezgéseik révén hatékony testi, érzelmi és szellemi gyógyításra képesek.
Ezek az eljárások holisztikusan fejtik ki hatásukat aurarétegeinkre, csakrarendszerünkre.
  • Szabaduljunk meg a testi bajoktól...
  • Csillapítsuk a kellemetlen érzelmi állapotokat...
  • Sajátítsunk el a szellemi fejlődésünket és gyógyulásunkat elősegítő eljárásokat...
 
A kristályok keletkezése
 Kép
 
A kristálygyógyításban használt kristályok többsége ásvány, amely a Föld fejlődésének kihűlési, formálódó korszakában, mintegy 5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Az ásványokat tartalmazó kőzetek valójában ásványkeverékek, melyeket keletkezésük szerint üledékes, metamorf vagy magmás kőzetnek nevezünk. Ahhoz, hogy egy ásvány a kristály nevet kiérdemelje, az őt alkotó atomoknak szabályos, rendezett és ismétlődő háromdimenziós szerkezetbe kell rendeződniük. Ez az elrendeződés biztosítja a kristály tulajdonságait: keménységét, színét, szimmetriatípusát (a kristály mindig, legalább egy tengely mentén szimmetrikus). A kristályok szerkezetét manapság röntgensugárral elemzik. A múltban ezt a vizsgálatot a kristály alakjának külső elemzésével végezték, ami meglehetősen nehézkes és néha zavart okozó folyamat volt. Az azonos felépítésű kristályok, például a kvarcok, majdnem végtelenféle méretű és alakú formát ölthetnek. A zavart fokozandó, a legtöbb kristály keverékként jelenik meg, azaz olyan kristályként, amely csak ritkán mutat tökéletes kristályalakzatot. A kristály jellemző alakja a kristályforma. A drágakőásványoknál megfigyelték, hogy ugyanazon ásványok más lelőhelyről származó, és eltérő színű kristályai különféle kristályformával bírhatnak. Például a berill kékeszöld változata általában hosszú prizmás kristályokat, míg rózsaszín változata (morganit) rövid lemezes kristályokat alkot. Amikor a kristályok vegyi összetétele megegyezik más kristályokéval, de eltérő elrendezés szerint kristályosodnak, polimorfizmusról beszélünk. Ennek legismertebb példái a gyémánt és a grafit. Mindkettő a szén kristályos formája.
A kristálygyógyításban a kristályokon kívül más természetes anyagokat is felhasználnak, függetlenül attól, hogy azok nem rendelkeznek rendezett atomi felépítéssel és olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján a geológusok kristályoknak nevezhetnék őket.
  • Amorf kristályok: Egyes kristályok olyan gyorsan alakultak ki (általában egy magmás kőzetben lehűlve), hogy esély sem volt a kristályszerkezet kialakulására. Ezeket hívjuk amorf ("kifejezett forma nélküli") kristályoknak.
  • Földön kívüli eredetűek: A tektitek olyan amorf anyagok, amelyek nagy valószínűséggel mintegy 15 milliárd évvel ezelőtt meteor-becsapódás következtében jöttek létre, vagy amelyek talán maguk is meteoritok.
  • Pszeudomorfok ("álformák"): Olyan kristályok ezek, amelyek egy másik, eredeti alakját még mindig fenntartó anyaghoz igazodva, ahhoz simulva hozták létre saját formájukat. Ilyen például a faopál, mely akkor keletkezik, amikor a fa fás szöveteit felváltja a szilika.
  • Természetes eredetűek: A borostyán megkövesedett fagyanta. A gyöngyöt kagyló és más páncélos állatok állítják elő, míg a korall olyan apró tengeri teremtmények csontváza, amelyek csoportokban élve korallzátonyokat és szigeteket alkotnak.
  • Fémek: A tiszta fémek, mint amilyen a vörösréz, a kristályokhoz hasonlóan alkalmazhatók.
     
A gyógykövek története
 
 
Kép
A betegségek gyógykövekkel való kezelésére történő első konkrét utalásokat a kínai kultúrában találjuk. Már 5000 évvel ezelőttről, a Vörös császár, Csen Nung idejéből is sok feljegyzés maradt hátra a kövek gyógyerejéről. A Kr. e. 384-322-ig élt Arisztotelész feljegyzéseit szintén ismerjük a drágakövekkel való kezelés akkori módszereiről. A napjainkban jól ismert, ősi indiai Ajurvéda-filozófia is a köveket ajánlja betegségek esetén a test és a lélek harmonizálására, jóllehet többnyire porrá tört formában. A kövekkel való gyógyítás teljesen új fajtáját a 12. században fedezte fel egy apátnő: Hildegard von Bingen. Physica című munkájában a rátétel mellett a drágakövek belsőleg történő alkalmazását is javasolja, a drágakő lenyelésétől a feloldott ásványok megivásán át a "drágakővizek" bevételéig. A kövek a 16. századtól bizonyíthatóan fontos szerepet játszottak a gyógyászatban. Ekkoriban találták ki például, hogy az orrvérzés hematit rátételével csillapítható. Ezen a területen különösen Philip Aureolus Bombast (1493-1541) ért el kimagasló eredményeket - őt ma "Paracelsus" néven ismeri a világ. Vitathatatlan - még a klasszikus orvostudomány szerint is -, hogy a test számára létfontosságúak az ásványok és a nyomelemek (valódi értelmezésükben: "a kőzetek nyomai"). A gyógyfürdők vizében oldott ásványi anyagok segítenek leküzdeni a betegséget, s manapság mindenki iszik "ásványvizet" is. Még ha a természettudomány többnyire kétségbe vonja is a gyógykövek hatását, a kutatások mégis megállapították, hogy létezik kölcsönhatás az ásványok és a környezetük között. Többek között bebizonyították azt, hogy a fény, de akár bőrünk melege vagy nedvessége is megváltoztatja az ásványok molekuláris szerkezetét. Ebből pedig az a (jóllehet "tudományosan" még nem igazolt) feltételezés fakad, hogy a változás fordított irányban is megtörténhet.
 
A kristályok fizikai jellemzői
 
Szín
Kép

A kristályok erős, állandó, koncentrált, tartós színnel bírnak; színes kristályokkal sokkal erősebb hatást érhetünk el, mintha a hagyományos színterápiát alkalmaznánk. Minden jelentősebb, látható szín különleges kapcsolatban áll a vele rezonáló csakrával. A szellemi fejlődés vagy a rossz közérzet, az érzelmi állapot javításához, s az erre alkalmas kő kiválasztásához mindössze a csakrák természetének, illetve testünkhöz kapcsolódásának megértésére van szükség. Ha csupán színgyógyításra készülünk, egyszerűen válasszuk azt a színt, amelyhez megérzésünk szerint vonzódunk. A kristályok színe nem vezethető vissza egyetlen okra. A látható szín egy része a vegyi összetételnek köszönhető. A kristályrácsban elhelyezkedő atomok helyzete is hatással van a kristály színére, mert módosítja a kristályon áthaladó fényt. Ezek a fénysugarak visszatükröződnek és megtörnek (elhajolnak) a kristályszerkezeten, ezért a fénytorzulástól függően más-más színt kaphatunk.
 
Keménység
 
Kép

A keménység megmutatja, milyen könnyű a kristályt megkarcolni. 1812-ben egy német ásványkutató, bizonyos Friedrich Mohs tíz jól ismert és könnyen beszerezhető kristályból állította fel ~karcolhatósági skáláját~, hogy később ez szolgáljon összehasonlítási alapként. A Mohs-skála máig egyetemesen elfogadott keménységi skála. A Mohs-skála számai mennyiségi jelentést nem hordoznak, csupán egyfajta rendet képviselnek. Azok az ásványok, amelyek a Mohs-skálán magas értéket kaptak, minden bizonnyal karcolást tudnak ejteni azokon, melyek alacsonyabb értékkel büszkélkedhetnek. A Mohs-skála 1-es keménységi fokkal kezdődik, a zsírkő kapta ezt az értéket, s 10-es keménységi fokkal végződik, amely a gyémántot illeti. Amikor a kristályokat összehasonlítjuk, érdemes tudni, hogy a skála szerint az emberi köröm 2-es -3-as erősség közötti értékkel bír, a kés pengéje és az ablaküveg keménysége 5 és 6 közé esik, az acélpenge keménysége pedig 6 és 7 közötti. A Mohs-skála 7-es értéke (melyet a kvarc képvisel) nagyon fontos, hiszen a rendszeres viselésre, ékszernek szánt kristályok legalább ezzel a keménységi fokkal kell rendelkezniük. Az 5-ös keménységi foknál puhább kristályok elnyelik, így tisztítják az érzelmi egyensúlyzavarokat. A borostyánkő, apofillit, fluorit, malachit, szelenit, zsett, korall, cölesztin, krizokolla és kalcit mind kitűnően alkalmazható az érzelmi "hulladék" elnyelésére.
 
A drágakövek és a fizika
 
A fizika megállapította, hogy az energia hullámok formájában terjed. Ezeket a hullámokat két szélső (extrém) pontjukkal határozhatjuk meg. (Az egyik extrém pont az, ahol az energia rezgése a legalacsonyabb, a másik pedig az, ahol a legmagasabb.) Az egyik extrém pont elérésekor az energia minősége átalakul, s a másik extrém pont felé fordul. (polaritás, feszültségi pont) Ezt az elvet a következő példa szemlélteti. Testünk és minden egyes szervünk egy bizonyos frekvencián rezeg. Ha valamely szervünk zavart szenved, más frekvencián kezd rezegni. A megfelelő gyógykő alkalmazása révén az adott szervnek megfelelő eredeti frekvencia visszaállítható.

Harmonikus rezgések
(egészséges, kiegyensúlyozott lelkületű ember, rendben működő szervek)

Diszharmonikus rezgések
(lelki vagy testi problémákkal küzdő ember, beteg szervek)

A diszharmonikus rezgések kiegyenlítése
a megfelelő gyógykő segítségével
A rendszertelen rezgések a diszharmónia jelei. A drágakő saját rezgései (=energiafrekvenciája) visszaállítják a zavart terület egyensúlyát. Ha valakinek az állapota lelki vagy testi szinten zavart szenved, az valamely energetikai területének kiegyensúlyozatlanságára utal. Mivel a különböző testi és lelki zavarok más-más energiafrekvenciát mutatnak fel, a zavar feloldására a megfelelő drágakövet (illetve ásványt) alkalmazva a hiányzó energiafrekvencia kiegyenlítődik.
 

                

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.